Néha megáll egy pillanatra az idő.
Egy-egyjelennet úgy marad meg benünk, mint egy
kimerevített kép.
Elhalkuló hangok,
Lelassult mozdulatok.
Semmi sem változik...
Aztán elmúlik a pillanat

 Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el. 

 

Az idő, azt mondtad, begyógyít minden sebet... De ha a tükör előtt állok, csak a tükörképem nevet!

 

Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer! Nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egy reggel!

 

Mostantól úgy gondolok rád, mint egy egyszerű hétköznapi fiúra, akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni, és észreveszem, hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem. És most az egyszer nem miattad, hanem saját magam miatt...!

 

"Hiszen a harcban mindig az győz, aki kevésbé szeret. Aki jobban, aki nagyon szeret, az olyan, mint aki mezítelenül áll a jégverésben. Minden szó véres, nagy sebet hasít rajta és minden szó után tehetetlenebb lesz."

 

"Az igazi fájdalomban, az igazi elesés után nem lehet sírni. Csak nézni lehet meredten az ütések zöld foltjait, a lélek véres sebeit és imádkozni lehet a megváltó könnyért."

 

 

 

"Az igazi könnyek, a fájó, keserű könnyek a szív körül vannak. Ha ki lehet sírni őket, ha sokára is, ha lassan is, megkönnyebbül az ember. A könny elmossa a fájdalmat, lehűti a sebet, elzárja a vérzést... Ha azonban nem lehet, ha csak gyűlnek, keserednek, előbb-utóbb beléjük fullad a szív."

 

A fájdalom elkerülhetetlen , a szenvedés rajtunk múlik.

 

"Nem az a fájdalom sirni, zokogni hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős de a szive megszakad ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad."

 

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél.
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más,
Mielőtt megjegyezhetnéd.

 

 

"Rosszul esett, nagyon rosszul.
Nem gondoltam volna
Hogy épp akkor, épp azért, épp te!
Hideg zuhanyként ért, de nem mutattam.
Rideg voltam, magabiztos.
Úgy tettem, mintha
Egyeltalán nem érdekelne.
Pedig fájt..."

 

"Remélem, egy nap majd

megtalálod minden idézetem,

minden szavam, és elolvasod,

mindet.

Remélem, hogy tudni fogod,

hogy csak rólad szólnak."

 

A maszkom mögött van egy átlagos lány. 
Vannak álmai, vágyai és céljai. 
De fél megmutatni magát a világnak. 
Fél, hogy elítélnék, mert más, mint a többi lány. 
Valahol belül gyerekes álmokat dédelget, 
Miközben komolynak mutatja magát. 
Kívülről azt mutatja , hogy erős és sérthetetlen, 
Belül pedig össze van törve.

 

 

Az ember el sem hiszi, mennyire megszépíthet valakit a fájdalom!

 

Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán, aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj.

 

"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret, 
és csak meghalni volna jó..." 



Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.



A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz. 


Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké. 
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek. 
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. 
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet. 
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni. 
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással. 
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg 
mi is az a bánat! 






Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet. 

De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol. 


Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz… 


Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked. 


Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég. 



Feledni valakit lehetetlen csoda, mert kit igazán szeretünk nem feledünk soha. 



"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni." 


"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban." 
(Márai Sándor) 


"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb." 
(Paulo Coelho) 


"Tudnunk kell, mi megy végbe bennünk, hogy rájöhessünk, mit kell föladnunk. Ahelyett, hogy eltitkolnánk fájdalmunkat, maradéktalanul föloldhatjuk azt." 


"A szenvedés bárhol és bárhogyan felbukkanhat. Aki mindenáron kerülni kívánja, csak azt árulja el, hogy még nem nyert beavatást." 


"A fájdalom mindig nagyvonalúbb mint a jó szerencse, tovább tart,és sokkal bőkezűbben méretik." 


"Ne sírj, ha az élet fáj, 
ha a bánat szívedbe vág. 
Ne sírj, ha érnek csalódások, 
s szerte foszlanak a legszebb álmok. 
Titkold el szíved szenvedését, 
vesd el a sors gúnyos nevetését. 
Két szemed úgyis hiába könnyes, 
sírni lehet, de nem érdemes. 
Soha ne feledd el, 
hogy a rohanó felhők közt 
mindig kék az ég!" 


"A boldogság az amikor sokat kapunk. 
A fájdalom az mikor ezt mind elveszítjük. 
Én nem akarok többé boldog lenni, 
mert az egyszer nagyon fog fájni..." 


"a fájdalom elkerülhetetlen , a szenvedés rajtunk múlik..." 


"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek. 
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek! 
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva..." 


"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít, Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele." 


"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom." 

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy." 
(Márai Sándor) 


"Élek megint. - Érzem, mert szenvedek." 
(Madách Imre) 


"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. 
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. 
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. 
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..." 

"Ne sirj, hogy azok az idők elmultak.Ez így megy.A régi átadja helyét az újnak. Ahogy a tegnapnak sincs helye a mába. Ne sirj, hogy vége lett. Nem történt hiába." 


"Álmok, emlékek szép szavak, ez minden mi a múltból megmaradt. Fájdalom s űr, a szív nem felejt csak tűr, és remél, hátha a múlt csodája visszatér..." 




"Ami nem öl meg, az megerősít.." 


"Ha bánat dúlja lelkedet, 
Ha szíved sajogva ég, 
Ne mondd el senkinek, 
Nehogy gúnyolva légy, 
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg, 
Mosoly lebegjen ajkadon,ha vérzik is a szíved." 

 

Oldal: ~idézetek a fájdalomról:(
~Freedom ^^ - © 2008 - 2024 - egy-lany-eletee.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat